Saját ÉN

Örökké együtt ezután, avagy a házasság szerintem…

Jönnek szembe mostanság az örök életre szóló házasságról szóló cikkek….Nincs is ezzel nekem semmi problémám…Még hiszem is, hogy létezik. Viszont azt gondolom, két nagyon tudatos ember kell, hogy ezt végigvigye. Tudatos, elkötelezett, kitartó! Olyan sok jellemzést írhatnék…Sokan elvesznek és elveszünk a szürke hétköznapokban. Nem tudjuk hova tartunk és hova akarunk tartani. Az álmainkat, vágyainkat mint valami mellékes “jót” kezeljük, de ritkán teszünk érte, hogy közelebb jöjjön. Azok a kurva szürke hétköznapok…

És boldogan éltek, amig meg nem haltak…mint a mesében! Én még mesében sem olvasok manapság ilyet a gyerekeimnek. Nem hiszek jelenleg, hangsúlyozom jelenleg, abban, hogy a mai felgyorsult és rohanó világunkban van örökre szóló valami. Legyen az házasság, vagy bármi…Semmi sem örök, minden változik. És mivel itt élünk ezen a földön, meg kell tanulnunk az állandó változáshoz alkalmazkodni. Éppen ezért , úgy vélem ha jön egy ember, neagyisten egy FÉRFI , a szó nemes értelmében, szóval akkor igenis odakell állni mellé. Szeretni, elfogadni, hinni benne és támogatni. És lehet, hogy csak rövid ideig közös az út,de abban legyen benne az erő. Legyen az ott, hogy én odatettem magam, hittem, bíztam és a legfontosabb, hogy szerettem. Nem, nem nemkell, hogy ő is szeressen, habár jól esik, De ahhoz, hogy én szeressek nem kell külső visszaigazolás. Szeretni nem attól szeretek, hogy ő szeret engem…Magamból adom amit akarok. Mert én szeretném. Mert nekem jó, mert örömmel tölt el. Mint az ajándék. És nem nézem, hogy mit kezd vele az ajándékozott. Persze földöntúli, ha viszonozza és akkor mélyülhet. Jaj de jó az. Ott kezd az út. A valamennyire közös út…És ezekhez amit leírtam nem kell házasság. Pláne nem papír. 

Én egy olyan kapcsolatra vágyom ahol megvan mindenkinek a szabadsága, ahol nincs felesleges féltékenykedés, pláne nem vérremenő viták ezen…ahol belül érzed, hogy ez a helyzet annyira tiszta, hogy nem fér oda be más. Mert akkor mehet a másik bárhova, bárkivel…még megkockáztatom azt is, hogy csinálhat bármit! Ahogy a másik benned él, és ami a te fejedben megfogalmazódott, hogy mi az amit vele szeretnél, közösen , együtt…és hagyni, hogy az élet elrendezzen mindent. Persze lehet,hogy ő máshogy akarja, akkor annak is megvan a maga mondanivalója…

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!