Saját ÉN

Ma rámírt mikor hazaért Párizsból. Ez jó. Váltottunk pár fordulót, de csak egy-egy szavas válaszok jöttek vissza! Kérdem, hogy akkor áll-e a holnapi meghívás? Arra is igen! Felhív miután felszólítom, mondja, hogy fáradt és aludni készül. Holnap hogy akarom. Beszélgetni akarok. Ő nem. Nem kell a feszültség. Nem veszekedni megyek, mondom. (Menjek egyáltalán? ) Ok… Tovább »

A tegnap krachban próbáltam tudatosan jóra gondolni. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire is nehéz a “szarban” jó gondolatokat behozni a fejembe. Pedig tudom, hogy itt áll vagy bukik. Mert ugye mivel rosszra gondolok, így azok valósulnak meg. És bizony az elmúlt évben bebizonyítottam, átéltem, hogy lehet ebben “fetrengeni is”. Napokig, sőt hónapokig. Közben persze néha… Tovább »

Az egyik nagy álmom mostanában vissza-visszalátogat. Mégpedig, hogy költözi akarok. Nem azért mert itt rossz. Nem. Egyszerűen érzem legbelül, hogy nekem még dolgom van a városban. Igen, tudom ahol most élek is város. És mikor ezt elmondom a barátnőimnek, látom mindenki hülyén néz rám. De a lelki szemeim előtt tényleg látom magam, ahogy ülök és… Tovább »

Olvasom Oravecz Nóra blogját bánatomban, és azon gondolkodom, hogyan lehet, hogy mindég akkor ír ezekről a dolgokról mikor nekem szükségem van épp rá.  A tegnapi napom nagyon kemény volt. Kemény volt, hogy rájöttem, ismét, hogy még mindég mástól várom a megoldást a saját dolgaimra. Jól képzett robotként azt akarom, hogy más mondja meg, hogy hogyan… Tovább »